2017.01.14. 03:30 Portishead

Indulás! Végre! Kb egy év töprengés, keresgélés, szervezés után úgy léptünk ki a lakás ajtaján, hogy Thaiföldre indulunk. Ezzel mindkettőnk álma megvalósulni látszott, fülig érő vigyorral ültünk hát be a kocsiba, s szerencsére a hajnali start miatt lehetett rendesen haladni London környékén is.

2017.01.14 06:00 London

Tartjuk a tervezett menetidőt, megérkeztunk a reptéri parkolóba, az itt-ott fellelhető hóbuckák érdekes kontrasztot mutatnak, egyrész Angliában ez elég szokatlan, másrészt már hangolódunk a 30 fokra.

2017.01.14. 09:30 London

Látjuk a nagy vasmadarat, ami lassan nyeli magába többszáz embert aki tart Ázsiába, egy igazi remekmű, főleg gépész szemmel az Airbus A380-as a maga két teljes szintjével, de persze arra ügyeltek, hogy gondosan el legyünk szeparálva a felső szinttől, hisz ott a business és first class található, mi meg a "fapados" szekcióban kényelmetlenked(t)ünk. :)

2017.01.14. 10:10 London

Fél órás késéssel, de elindultunk, reméljük meglesz a csatlakozás, hisz csak két óránk van elérni. 

2017.01.14. 20:30 Dubai (helyi idő)

A menetidőt tartva pontosan landoltunk, hála a piszok nagy hátszélnek talán, az információs monitoron (a sok reklám mellett) mindent tudtunk az útról az adott pillanatban. Sajnos már sötétedésben láttuk Dubait leszállás előtt, így nem volt akkora élmény, mert a fényekből semmi nem volt kivehető. Utunk rögtön a wc-re vezetett, ahol már messziről hallani lehetett a lengyel karattyolást, hát mondom ezek mindenhol ott vannak? De gondolom ők is a mi gépünkről jöhettek. Dubai ugye a sok pénzről, gazdagságról híres, hát a reptér kb. mint a ferihegyi (ekkor mondjuk csak annyit láttunk belőle, s a hazaúton szemügyre vehettük hosszasabban és piszok nagy, csili-vili), a wc színvonala hagyott bőven kívánni valót maga után főleg a fent említett sztereotipiák miatt.

A check-innél becsempésztük a Londonban vett piát a bontott csomagban, hisz elmondták, csak a végállomáson bontsuk ki, de mi ugye pont az útra vettük, a parámat eloszlatni. :)

Ancsi egy pólóval én meg egy bögrével lettünk gazdagabbak, mindkettő feltűnő, Dubai nevezetességeivel.

(Itt még nem tudtuk, de a gépen hagytam Ancsi kabátját benne a bankkártyájával, később lesz róla szó.)

2017.01.14. 22:30 Dubai

A gépen vagyunk, mindenki a helyén, minden ok. Részünkről. Épp, hogy kitolnak minket, már állunk is vissza a parkolóba, a futóművel gondok vannak. OK, nyilván akkor most a helyi erők gyorsan szétkapják, megjavítják, első a biztonság, a pilóta elmondása alapján az irányítással vannak gondok.

2017.01.15. 00:00 Dubai

Másfél óra késéssel, de elindultunk. A hat órás úton ezt lehetetlennek tartom behozni akármekkora a hátszél. A gépen az éjjeli út ellenére mindenki pörög a hátán, az alvás lehetetlen, a Sétáló Jancsi sikeresen kiütött a harmadik adag után, legalább a félálomig eljutottam, s pont leszartam a gép mennyire dobál, pedig Ancsi elmondása alapján jobban rázott mint az előző úton.

2017.01.15. 08:40. Bangkok

A másfél óra késés megmaradt, kezdődnek a bonyodalmak, amiket ha más mesélne el sem hinnénk :) . A kifutón szobrozunk, elengedjük a gondolom menetidejüket tartó gépeket. Dani ideges, van 45 percünk a felszállásig. Felállunk, hogy az utaskísérővel lezsírozzuk, hadd menjünk ki mi elsőnek, mert szorít az idő. Ahogy meglát kiabál, üljünk le, blabla. Persze érthető, ha egy felkel, mindenki, s még nem vagyunk a dokkban. Jó, odahívjuk, nem jön. Tehetetlenség, Dani idegesebb. Kikötünk, mindenki felkel, akadályoznak, beszélünk végre az utaskísérővel, hogy már csak negyed óránk van elérni a csatlakozást, mit tudunk tenni. Szépen mosolyogva elmondja, az első ajtón lehet kiszállni, de biztos megvárnak minket, melyik céggel megyünk tovább? Mondjuk neki melyikkel, ja, az meg ráadásul pont a reptér másik feléről indul. Szerencsére a bangkoki reptér jóval nagyobb mint pl. a ferihegyi, így szép túrának néztünk elébe, na de ezt ekkor még nem tudtuk.

2017.01.15. 09:15. Bangkok

Most kellene indulnunk a csatlakozással, de mi még csak most léptünk ki a gépből. Dani ideges. Nem kicsit. Ahogy belépünk thai földre :) kinyomtatott névtáblával cingár fiúcska öltönyben vár minket. Ezek készültek 5*-ös szervezésből. Elmondja kövessük, visz a géphez. Ez annyit jelentett, hogy végigrohantunk a számunkra hihetetlen óriásinak tűnő reptéren, nem tudtuk tartani a lépést a sráccal :) . Közben mondom neki, becsekkolni nem tudtunk, mert csak aznap lehet, az előző gépről meg nem tudtunk ugye. De szerintem nem értette amit mondok, mindegy, valami lesz. Előrevisz minket, a vízumpapírok hiányosak, de csak a hotel címe kellett, közben emberünk intézi a csekkolást, míg mi várjuk a pecséteket, meg hogy bekerüljünk a rendszerbe. Majd a maradék alkoholunktól megszabadítanak minket, bontott üveg, pofátlanság is lett volna bevinni, nem sok maradt, nem baj. Lényeg, hogy tiplizzünk a gépre. Futás tovább, messze még a cél. Ott a beszállókártyákat hiányolták, amit emberünk intézett, ok, semmi fennakadás, kiscsaj nézi a gépben, rugalmasak és gyorsak, tolnak át minket mindenhol, át a csápon és mar indulhatunk is.

2017.01.15. 09:30 Bangkok

Most toligálnak ki minket a kifutóra, az Airbus A320 a nagy A380 után kb 20 év visszaugrásnak tűnik (amit pont el is találtunk, mert a kicsi '88-tól állt csatasorba, a nagy '07-től), de hát Ázsia egyik diszkont  társaságával utazunk, s a Ryanair tanulhatna tőle, hisz még ebédet is felszolgált a mosolygó csipetcsapat felár nélkül.

2017.01.15. 11:30 Krabi reptér

És megérkeztünk a célállomásra, repcsiről beterelnek az Airbusok után az utolsó buszba (remélhetőleg, mert elég volt a tömegközlekedésből :) ), kb 10 perc várakozás után fél percet zötyögünk, majd kiszállunk. Gyalog gyorsabb lett volna, de nevetünk csak rajta, pedig a transzferünk is vár minket. Valahol. Poggyászoknál táblás kiscsaj vár minket, hát ez pedig még nem a transzfer nagyon, közli, a csomagjaink még Bangkokban maradtak, a rohanásban nem tudták már felpasszírozni átszálláskor, semmi gond, óránként van ez a járat, még ma megkapjuk a cuccokat, kiküldik a hotelhez később. Hozzá(n)kállás újfent 5*. Irány ki, merre a transzferünk? Pár jóarcú figura is van köztük, szerencsére nem a mi neveinkkel, várunk, körözünk, sehol. Ok, addig veszünk sim-kártyát, információnál érdeklődés, nyugodjunk meg, mindjárt jönnek. Úgy megnyugodtunk, hogy 10 perc várakozás után jobbnak láttuk saját taxit fogni, odaadtuk előre a pénzt, majd jött a hölgy a nevünkkel, hogy ő jött a hotelből. A taxis cég jó fej, rohannak vissza a pénzünkkel, fel sem eszméltünk, már le is rendeződött minden, vendégorientált gondolkodásmód, nincs sértődés sem senki részéről, kiváló! Az utazás alatt szembesülhettem én is a thai közlekedési kultúrában, ami valami hihetetlen távoli kuszaság, de mégis tetszik. A járműparkjuk változatos, leginkább a moslékszállító kétszemélyes platósok dominálnak, halálgagyi tuningokkal, a sötétítés alapfelszereltség, sok kisbuszon még az első szélvédőn is. Sisak nélkül öten egy robogón szintén alap, hihetetlen, Európában ezért kb. börtön járna, s attól, hogy jobbra indexelnek, még nem biztos, hogy balra is fognak kanyarodni.

2017.01.15. 12:30 Ao nang

Megérkeztünk a hotelhez, velkámdrink, útbaigazítás mi merre, becuccolás és végre ÁGY és ALVÁS 27 óra után, s elötte is csak pár óra volt, legalább az időeltolódás okozta átállást megússzuk :) . Ancsi itt elbőgte magát, a fáradtságtól, de leginkább a boldogságtól, hogy végre visszatért és velem :) .

2017.01.15. 17:00 Ao nang

Megjöttek a bőröndök és Anti is az aonang.hu csapatból, velük egyeztettünk már egy ideje, s elmondtuk az elképzeléseinket neki, majd segítőkészen elmondott nekünk mindent, amiből kb. semmi nem maradt meg a fejünkben, s folyamatosan zaklattuk ezután :) , de eddig bírta a strapát.

2017.01.15. 18:30 Ao nang

Irány a város! ... De csak irány, mert igazából a partig sem jutottunk le teljesen, körbenéztünk leginkább vacsi ügyben, találtunk jóféle nyárs ételeket, meg (számunkra) rosszféle helyi levest (?), így éhen maradva visszamentünk nyársat enni, az a tuti, hosszú napok után jobb az ismert, biztos kaja.

2017.01.16. 07:30 Ao nang

Ancsi még alszik, legjobb alkalom az élménybeszámoló írására, gyerünk le a medence mellé, a kutya sincs ott. Csak egy macska érkezett nem sokkal utánam, s olyan országos cimborájának tartott, hogy egyből be is fészkelte magát a lábaimra. Pedig én kutyás vagyok, a macskák ezt nem érzik? :)

2017.01.16. 09:00 Ao nang

Ancsival irány az étterem, a reggeli első rangú, interkontinentális, ismerős ételek, nem tudunk hibázni. OFF nap lévén semmi komolyat nem terveztünk, a tíz órás transzferrel levitettük magunkat a partra, a plató tömve volt a kis teherautón, de úgy igazán buli.

Papucs, napszemüveg, vízálló hátizsák, egy-két ruha, túlélőfelszerelés vásárlása, majd vissza a hotelba, s a vízi kalandokra összepakolás a fenti dolgokból, kicsi pancsolás a medencében, majd a kettő órás transzferrel vissza a partra. Hamar megtaláltuk a hajóállomáson a megfelelő embert, majd hajót, aki át is vitt Railey beachre, amit csak hajóval lehet megközelíteni, de ennek ellenére hotelek is vannak a parton, ami marha jó, szép, egyedi, de rossz idő esetén nem biztos, hogy elérhető, s a menetrend szerinti ladikok is este hatig járnak oda-vissza.

2017.01.16. 17:50 Ao nang

Elindulunk vissza Ao nang beachre, a hajóból ismét megcsodáltuk a szinte nem is evilági hatalmas sziklaszigeteket, s ekkor éreztem, hogy a bakancslistáról még egy hely ki van pipálva ismét, egy olyan 15 év után.

2017.01.16. 18:30 Ao nang

A fő utcán lófrálva ért minket az eső, megfutamodás képpen Ancsi egy pedikűröshöz, én meg egy fodrászhoz tértünk be, amiből még talpmasszázs és manikűr is lett végül, de nem áztunk legalább el. A kiszolgálószemélyzet nagyon kedves, mosolygós gárda volt, külön élmény volt ez is.

2017.01.17. 11:00 Ao nang

Irány a part, de elsődlegesen a gyógyszertár a cél, mert éjjel sikeresen bedugult a bal fülem, az ok ismert volt előzőleg is, csak otthon nem tudtam megjavítani magam, mert nem jött meg a szervízcsomagom időben. A lányka egész szép angollal nagyon segítőkész volt, menni fog minden. Irány a part, kis pancsolás, lazulás.

2017.01.17. 12:30 Ao nang

Megérkezett Anti értünk, majd gyűjtjük be a többieket a 4 sziget túrához, lepukkant platós járgányon külön élmény utazni, majd az első állomás Antiék táborhelye, ahol várjuk a másik szállítót, de késik, mert elütött egy motorost. Amin nem lepődök meg, az európai ember számára kaotikusnak látazó közlekedés miatt. Semmi gond, kis csúszás, indulás tovább a csapat maradék részéért, majd egy számunkra eldugott kikötőbe érkezünk, gyorsan beugrálunk a ladikba és már a nyílt vizen is vagyunk. Ezek a sziklák amik csak úgy bele vannak szarva a tengerbe valami lélegzetelállítóan gyönyörűek, mintha nem is evilágiak lennének, körben, míg a szem ellát, kisebb-nagyobb darabok vannak belőlük. 

Első megállónk a Csirke sziget, mert egy csirkefej forma szikla van az egyik oldalán, amit csak a vízből lehet megcsodálni, de még némelyik távolabbi szigetről is ki lehet venni a kontúrját jó időben.

Kis merülés a színes halak világába, még meg is csípkedtek ezek a féltenyérnyi méretű tengerlakók, hiába mondtam nekik nem én vagyok az eledel. A fülemnek a sós víz nem volt a barátja, így teljesen eldugult, s arra az oldalra már semmit nem hallottam, de az élményt nem rontotta el. Gyerünk tovább, Poda szigetre, ott ki is kötöttünk, na ott sem hittem el amit látok, fehér homok és kékeszöld tengervíz. Mint az utómunkás fényképeken a neten. Séta végig a parton, ahogy haladunk egyre több hajó és túrista, talán még a közelben horgonyzó óceánjáró fedélzetéről is vannak a szigeten. Megpillantunk egy kunyhót, körülötte kakas, tyúkok (tiszta tanyasi hangulat), ez volt a büfé, mivel az ebéd kimaradt, így valamit kellett ennem, s ez a valami a menü egyetlen pontjából álló csöves kukoricában merült ki. Lassan elkezdett cseperegni az eső is, kis várakozás, tanakodás után vettük az irányt a csónakunk felé, s míg elértük, teljesen szarrá áztunk, de melegben a meleg eső nem vészes. Az úton kicsit illúzióromboló, hogy szanaszét mindenhol eldobálva szemét van, de a másik dolog, hogy szemetes nemhogy az ilyen helyeken, máshol sem nagyon van. Ez az egyik elég nagy gyenge pontja számomra Thaiföldnek. 

A nyílt vizen vagyunk, következő állomás a Hercegnő öböl, itt megtekinthettük a sok kis majmot, akik kaja nélkül szóba sem álltak velünk, a pontban ötkor el is tűntek a szemeink elöl. A barlangtúrát mi kihagytuk, s a parton vártuk a többieket, a naplementét és a vacsorát. Ezek után tiszta avataros volt az érzés, mert tök sötétben a világító planktonok között úszva ahhoz hasonlítottak a fényeik. Kikötés után a transzferrel belülre kerültünk, amúgy is fáztunk vizesen, de még a 18 fokra állított légkondi sem könnyítette meg a dolgunkat. Előbb kirakattuk magunkat, hisz bevásárolni is kell másnapra, meg még betolok valami nyársat. 

2017.01.18 04:00 Ao nang

Na az a nyárs nem kellett volna. Kiköltöztem a wc-re, mindent kiadtam magamból. Ekkor azt hittem.

2017.01.18 07:30 Ao nang

Reggeliidő, hisz jön a transzfer, hogy átvigyen Phi phire, de egy bögre vizet ittam csak, meg némi unszolásra kis dinnyét, ami nem is esett jól. Kisétáltunk a recepcióra, ott megint nyűglődtem, Ancsi is a késés miatt, de itt normális, nem szívroham viszi el őket. Végre megjöttek, felpattanunk a platóra, leghátulra értelemszerűen. És szerencsére is, mert majdnem végigokádtam az utat a főútig. Ilyen élményért is Thaiföldre kell jönni :) .

2017.01.18. 08:15 Ao nang

A hajóállomáson vagyunk, kérik az útleveleket, persze az a szálloda széfjében van, nehogy elhagyjuk, szerencsére van nálam személyi, s azt elfogadják kettőnknek, pedig már kezdtem betárazni a kimagyarázó dumákat a fejembe. Felszállunk a hajóra, tolják a légkondit majd' megfagyunk itt is, egy óra alatt kb. a szomszédos partra jutunk csak el, ahol millióan szállnak még fel, mi aludni próbálnánk a hajón, nem sok sikerrel, viszont mi vagyunk az elsők, akik leszállunk, a nagy csürhét magunk mögött hagyva, de most kezdődnek az érdekes dolgok a szigettel. "Belépőjegy" van, 20THB/fő, jó, hát nyilván kifizetjük, de az elv érdekes. Apró sziget lévén, autó nem igen van, gyalog mindenhova. Mire a szállást megtaláljuk én nagyjából újra rosszul is vagyok a nagy melegtől és szintkülönbségtől, így lepihenek, míg Ancsi feltérképezi a helyet, ami számára nem teljesen újdonság, megnézi a hajós embereket, melyikkel tudunk kifutni hajnalban, s akkor toppan be a kis bambuszházba, mikor én is magamhoz térek. Apropó bambuszházak, a szállásunk itt a legolcsóbb, egy éjszakára bármi megteszi alapon, sok kis házikó egymás mellett, minimál minden, de van saját fürdő, wc, ablak és melegvíz már nem jár hozzá, csak orosz hangoskodó szomszédok pluszban. Ok, nem riadunk vissza, irány a part, fürdés, körülnézés, hajóút lefixálása, majd tipli fel a kilátópontra, napnyugtát lesni. kicsit lecsúszunk róla, de a látvány ígyis csodás, bár itt is belépőjegy van, ami öt éve nem volt, mikor Ancsi először itt járt, plusz büfét is felhúztak oda, ami pont elrontja már számunkra azt az érintettlenségét, ami miatt jöttünk, már itt is minden a pénzről szól, s ha így haladnak, szerintem pont azt az egyediségét veszti el, ami a varázsa. Az árak sem olyan "húdenagyon" olcsók, sőt, pl. a kisboltban a kis Jäger drágább volt mint a londoni reptéren. 

Besötétedik, irány vissza a város, európai ételt keresve, mert eddig a helyi kajákkal csak megszívtuk. Pizza + pasta, kiváló döntés. -nek hittük, édes, plusz helyi fűszerekkel el van rontva, köze nincs az igazi tésztához és pizzához, meg sem tudjuk enni emiatt. Mire elindulunk innen, a szűk utcácskák dugig megtelnek emberekkel, nagyobb részük részeg vagy be van drogozva, 98%-ban huszonéves fiatal. Kis vásárlás még másnapra, aztán irány a szállás, hisz pihenni kellene a hajnali ébresztőig. Ahogy kiérünk a partra, iszonyat hangos zenélésre leszünk figyelmesek, talán nem is egy diszkóból bömböl a zene, szép éjszakának nézünk elébe, s mi még az oroszoktól tartottunk. Most hajnali 2:20 van, még mindig tombolnak odalent és csak úgy immel-ámmal aludtunk, talán visszafele Ao nangra a hajón tudunk aludni, de utána már megy a levesbe az a nap, úgy érzem. Fél háromkor elcsendesedtek végre, van alig három óránk aludni, hurrá!

2017.01.19. 06:00 Phi phi

A kapitányunk már kiabál a vízből, kijön a hajóval a partra értunk, gyorsan bepattanunk, irány Maya bay. Talán ennek a partnak és A part című filmnek köszönheti az óriási túrizmusát, hisz ennek a filmnek a hatására buzult bele a világ. Napfelkeltekor érünk ki, mi vagyunk a második csónak, alig pár ember rajtunk kívűl, a legjobb időzítés, a lehető legtöbb kép készítése, mert már jönnek a csónakok. Gyorsan be is megyünk a sziget belsejébe, a másik parton is pár kép erejéig megállunk, majd vissza az öbölbe kicsit snorkelezni, bár a bokáig érő vízben úszni is alig lehet, de megoldjuk.

2017.01.19. 08:00 Maya bay

Ennyi elég is volt, már most rengeteg az ember, visszamegyünk Phi phire, útközben érintve a Majom öblöt, ahol egy darab majmot sem láttunk, az éjjeli diszkótól ők is csak most tudnak aludni biztos :) . Kerestünk valami reggelinek valót, s egy egész kellemes helyre tértünk be, valami francia pékségbe, de ennek ellenére burgereztünk krumplival, ami sokkal finomabb volt mint Angliában. Bendő tele, irány a part, fürdés, lazulás, a hajóig még sok az idő. A víz kezd kellemes lenni, árnyék is van, jönnek elő a rejtekhelyeikről az emberek, hozzák a gyerekeiket, a hangkeltő eszközeiket, a szomszéd oroszoknak az egyik helyi erő kb. egy perc alatt szerez füvet, ez Thaiföld Ibizája ... Ami bőven elég is volt, az idő is eltelt, tipli a kikötőbe a hajónkhoz. 

2017.01.19. 14:30 Phi phi

Itt vagyunk a kikötőben, egy óra van még az indulásig, a hajó még nem ért be, visszamegyünk a partra egy bambira addig, meg egyéb ügyes-bajos dolgainkat elintézni. 3-kor már felengednek a hajóra, időben el is tudunk indulni, s meglepő módon az utasok 90%-a alszik, ki van fingva, nem csodálom, az ilyen éjszakák után, nem is értem mikor lehet aludni ott. Talán hajnali 2:30-tól kb. 8-9-ig, mert akkor már elkezdenek a helyi erők mozgolódni, bár én extra szar alvó vagyok ...

2017.01.19 18:10 Ao nang

Elég hamar értünk a szállásra, ahol a tükrök jelenléte miatt tapasztaltuk, hogy piszok módon leégtünk, de ezt éreztük is, a zuhany átmeneti hűsítést okozott, aztán kencék alkalmazása a bőrfelületeinken szintén csak pár percre volt elegendő. A hét órás transzferrel gyorsan lementünk a városba vacsizni, de én jobbnak láttam kihagyni, viszont egy egész jó európai éttermet találtunk. Iszonyat fáradtak lévén hamar hazakeveregtünk és nyugovóra tértünk, csak két kérdés lebegett szinte egész éjjel a fejeink fölött, melyik porcikánkon aludjunk és vajon mennyit fogunk tudni? 

2017.01.20 07:40 Ao nang

Ébredezünk. Szakad az eső. Az alvás érdekes volt, hol volt, hol nem, de inkább hol nem, Ancsi rosszabbul fest mint én, azt mondja légcsőhurutja van, nekem meg a leégett hátamon hólyagos lett a bőr, gondolom éjjel ahogy a hátamra fordultam. Szépen festünk, pedig ma programunk lett volna, de lemondtuk, s lehet meg sem lesz tartva az időjárás miatt.

2017.01.20. 12:00 Ao nang

Az esőnapot kihasználva pótoltuk az elmaradt éjszakai alvásokat, most ébredtem, Ancsi a zacskós levesét eszi, ránk fér a passzív pihenés, sok volt a program plusz az erős napfény mióta itt vagyunk. 

2017.01.20. 14:10 Ao nang

Most Ancsi hajtja le a fejét álomra, én addig a gépen bohóckodok az elkészült képekkel és videókkal, most van alkalmam rá.

2017.01.21. 08:30 Ao nang

Gyors reggeli után már úton is vagyunk a mai túrára, felszedünk mindenkit és a bulimobillal csak úgy hasítunk.

2017.01.21. 10:30 Tiger cave temple

Az első állomáson máris nagy célt tűztünk ki magunk elé, 1267 lépcső lekűzdése után felérünk a dombtetőre a szentélyhez, szerencsére felhős az idő, így nem folyik rólunk a víz ... nagyon. Sok a majom fent is, de ez szintén az időjárásnak köszönhető, Ancsi táskáját már lent egy szemtelen egyed el alarta venni, de mi nyertünk, fent pedig a szandálját (még jó, hogy odakötötte a tartóhoz), mert rendes túrista lévén mezitláb mentünk a szent helyre. A kilátás fantasztikus volt, a felhők ellenére is, de egy életben egyszer elég felmenni oda nekünk úgy érzem :) .

2017.01.21. 14:00 Hot spring waterfall

Itt folytatódik a kocsiban elkezdett lazulás a kb. 40 fokos termálvízben, melyben az ajánlott tartózkodási idő 20 perc, de 15 után az ember már magától kívánkozik kifele. Meghagyták a kis "medencéket", melyeket a természet formált a hosszú idő alatt, gyönyörűek, plusz az utóbbi időben építettek két mesterséges medencét is, gondolván a kevésbé mozgékony emberekre is. 

2017.01.21. 16:30 Ebéd útközben valahol

Hagyományos thai ételt eszünk, csirke rizzsel, plusz érdekesség a cérnametélt. A hely is érdekes, idegenvezetőnket faggatom a streetfoodról és mikor kérdem van-e itt az ANTSZ-nek helyi megfelelője, csak hangosan felnevet. Na itt kezdődtek a bajok. S talán pont emiatt is. Ancsinak nem ízlett igazán az ebéd és a wc állapotával sem volt kibékülve, de mindegy, ez van, megyünk tovább. Sajnos az Emerald pool már nem fér bele, így másik termálvízhez megyünk. Itt a helyi erők vannak többségben, mi már bele sem másztunk a forró vizekbe, de a kis csapatunk többi tagja még nagyon lelkes. 

2017.01.21. 18:30 Krabi Night market

Másfél órát kaptunk kedvünkre nézelődni, vásárolni, úgyhogy az OSZOLJ parancsszó után lassan, de nyakunkba vettük a nyüzsgő városrészt. Alig hogy elindultunk, két ügyeskezű rajzmesternél már készíttettük a közös karikatúránkat, az alap két perc volt, a szinezésre 15-öt kellett várni, addig körbejártunk, s újra rádöbbentünk, hogy ez a tömeg, a vásárolgatás nagyon nem a mi világunk. Mire visszakeveredtünk, egy szappannal lettünk gazdagabbak, s tartottunk is a kisbusz fele, ahol a fél csapat táborozott, nekik is elegük volt a piacból. Kis idő után mindenki előkerült, s nem sokkal nyolc után el is tudtunk indulni, bár Ancsit kezdte kiütni látványosan az ebéd, a csapattársak gyógyszerekkel is támogatták, s a lehető legrövidebb úton vittek minket haza. 

2017.01.21. 21:00 Ao nang

A szálláson vagyunk. Ancsi rendszeres látogatója a wc-nek, elég sok időt tölt ott. A vége az lett, hogy az éjszaka közepén egy magánklinikán kötöttünk ki, vérvétellel, infúzióval karöltve, de csak átmeneti a látogatásunk, pár óra alatt lefolyt az infúzió és el is engedtek minket, mondták hívnak taxit is, minden ok. A taxi olyan ok volt, hogy ahogy a sofőrünk kinyitotta az ajtót, dőlt ki a cigifüst, kimondottan jó volt Ancsinak.

2017.01.22. 01:30 Ao nang

Sikerül talán lefeküdni aludni, bár a mai kajakozás törölve, úgyhogy lábadozás, ügyintézés lesz a program a tervek szerint.

2017.01.22. 09:00 Ao nang

Felriadok, mert 9 óra van, addig lehet reggelizni menni. Futás le az étterembe, de még minden kint van, no para, bár a fejünk kómás, mosolyogva fogad mindenki. Ancsi pár szelet dinnyét eszik, s megkezdi az éjjel kapott gyógyszer-, vitaminpakk fogyasztását, én meg ennek örömére mindenből zabálok, mert én ezen már túl vagyok, csak gyorsabban átment rajtam talán. 

A nap további része punnyadásból, lábadozásból, sikertelen/sikeres ügyintézésből állt, plusz a kajakozás egy nappal való elcsúsztatása.

2017.01.23. 07:30 Ao nang

A transzfer thai időzítés szerint pontosan megérkezett értünk, mint később kiderült ő az oktató és túravezető is egyben. A legnagyobb arc a világon a sajátos stílusával, bár a közel százas tempónál a platón ülve nem túl őszinte a mosolyunk, de túléltük. 

A kajakos gyorstalpaló után már vizen is vagyunk, Ancsi elöl, én hátul, így nem látja mikor nem evezek :D . Gyönyörű helyeken evezünk, az első megálló egy kisebb barlang féleség, ahol John a majom fogad minket, de csak tisztes távolból. Tovább haladunk az őserdőbe befele, mangrove fákkal szegélyezve, ami épp nem nyerte el a tetszésünket, de a teljes képet nézve csodálatos volt. Visszafele úton egy homokpadon kötünk ki, ahol míg a szem ellát apró rákok rohannak előlünk, vagy épp ássák be magukat a homokba, néhány tengeri csillagot is látunk, káprázatos.

2017.01.23 14:30 Ao thalane

A sok lapátolást kipihenve, kapunk gyümölcsöket, hogy pótoljuk a folyadékveszteséget is, közben a vezetőnkön végig röhögünk, haláli fazon. Lassan pakolászás, feldobál minket a platóra és indulás haza, időzítve, pont a mai égszakadást megelőtve érünk a hotelhez.

2017.01.24. 09:00 Ao nang

Indulás Hong islandre, ígéretesnek tűnik a dolog, bár a long tail boat-okat már kicsit (kicsit nagyon) unjuk, de ez van, ezzel megyünk. Megelőzvén az esőt, szépen lassan haladunk a part mellett, a király egyik nyári rezidenciáját is megcsodálva, majd a kavicsbánya csodás ipari létesítményét. Megérkezve Hong islandre, első körben a lagúnájába csúsztunk be a kis ladikunkkal, gyönyörű látvány fogadott, majd utana kötöttünk ki és sznorkeleztünk a talán még Maya bayt is felülmúló kis öblében, ahol tengeri uborkát és sünöket is láttunk. A cunami ösvényen végighaladva értük el a csónakot, s fogyasztottuk el jóízűen az ebédet, s az eső is utolért minket. Olyannyira, hogy a további programokat el is mosta az itt egyáltalán nem szokványos hideg, hosszan tartó eső. Sebaj, a hotelben a zuhany alatt majd átmelegszünk :) .

2017.01.25. 10:00 Ao nang

A transzferen zötyögunk a part fele, mai terv Railey beach megint, de be akarjuk járni kicsit jobban. A nyugati oldalon kötünk ki, irány a keleti oldal gyalog, a sok fa alatt rengeteg hotel húzódik meg, amit nem is gondoltunk volna, a csónakokról traktorral húzott pótkocsikra pakolnak le a sekély vízben, furcsa a kép, de belegondolva érthető, mert a traktor mint másféléltűként funkcionál, s egyből tud menni a szárazföldre a rakománnyal. A view point-ra nem tudtunk felmenni az előző napok esőzése miatt, nagyon csúszóssá vált az agyagos talaj, ami közel függőleges fallal indult. Visszatértünk a nyugati partra, megkezdtük a strandolást, időszerű volt a nagy meleg miatt. Edéd után nyomozva belefutottunk magyarokba, akikkel a nap további részét együtt töltöttük.

2017.01.26. 06:45 Ao nang

Csörög az ébresztő. Csörögjön is, hisz ma nagy nap vár Ancsira. Megyünk búvárkodni, vagyis csak ő, én a kísérő leszek, engem annyira nem vonz a merülés.

2017.01.26. 08:00 Valahol a vizen

A hajón vagyunk már Andyvel, aki Ancsit felügyeli egész nap, Phi phi fele tartunk, ott fognak merülni.

2017.01.26. 10:00 Phi phi

A rövid felkészítés után nem sokkal már Ancsin a teljes felszerelés, az elméleti dolgok gyakorlati gyakorlása után apró merülésekkel kezdik, én közben visszamegyek a hajóra, elfáradtam. Kb. 45 perces aktív tréning után tér vissza Ancsikám Andy oktatóval, bár nem túl lelkesen. Elindulunk a második állomásra, ahol Andy megmutatja nekem merre érdemes sznorkeleznem, s ők kicsit odébb már csobbannak is a vízbe a többi békaemberrel. Én nem találtam semmi érdekeset a víz alatt, így hamar visszamásztam a hajóra. Lassan Ancsiék is felbukkannak a vizen, messziről látható a fülig érő mosolya, hisz egy régi álom vált valóra. Felmásznak a hajóra, lebontják a felszerelést, a mosoly most sem szűnik, s a beszámoló, hogy miket láttak lent már indul is. Nem tagadom büszkeség és boldogság volt látni Ancsi ragyogását, remélem sokáig megmarad benne ez az élmény. Elindulunk hazafele, mindenki kókadozik a hajón, mielőtt átszállnánk a csónakra a kikötő előtt, leszakad az ég, s itt-ott az ablakoknál is folyik be a eső, ezzel elüldözve minket onnan, de sebaj, ez is csak víz.

2017.01.27. 09:00 Ao nang

Reggelizés közben programválasztás. Semmi kötött, így marad Poda sziget, strandolás, lazulás.

2017.01.27. 10:15 Ao nang

A kikötőben egy-egy darab retur jegyet kapunk, amit odaúton el is vesznek. Hát ez jó, de hogy jövünk vissza? A thai angolt két hét alatt lehetetlen megtanulni, de nagy nehezen megfejtjük, hogy ezt a hajót kell keresnünk 15:00-kor, mert akkorra jön vissza értünk. Mondom és ha mi előbb akarunk visszamenni? Meg sem hallotta a kapitány, vagy csak úgy csinált, mindegy, ha eső jön, majd megoldjuk. De nem jött komoly szerencsére.

2017.01.27. 16:00 Ao nang

Elindulunk a hotel irányába a kikötőből, pár bazárt végigjárva a Spaghetti house nevű törzshelyünkön kötünk ki, mivel a thai ételekkel nem sikerült közelebbi barátságot kötnünk, itt meg olasz a tulaj és szakács egyben, legalább normális európai ételekkel laktunk jól. Eltöltjük az utolsó vacsoránkat, közben a frissen megismert Dávidék is megérkeznek egy rövid búcsú erejéig, aztan mi is folytatjuk sétát hazafele, a maradék pénzünket pár csecsebecsére cseréljük, s nagyjából el is fogy.

2017.01.28. 09:00 Ao nang

Az utolsó reggel(i) a thai tájon. Csendesek vagyunk. Keverednek bennünk az élmények, s a gondolat, hogy bizony lejárt, lassan indulni kell vissza a hosszú úton. Ülepednek az elmúlt hetek pillanatai. De nem tudnak, minden olyan friss, mindegyik mozzanata élmény volt, a kellemetlenek is. Kicsit pancsolunk az medencében, összepakolunk, bőven marad hely a bőröndökben, nem baj. Dilemma, miben induljunk? Milyen ruhát vigyünk a kéziloggyászban? Hisz a hidegben van a végállomás. Ok, hosszú ruhák bepréselve, majd átöltözünk valahol.

2017.01.28. 13:00 Ao nang

A recepción rövid búcsú a mindig mosolygós személyzettől, s persze a transzferünk késett, ami normális Thaiföldön, csak így elég csisszes lesz a beszállás, főleg, hogy nem lehetett online becsekkolni a gépekre így azt is a reptéren kell. Ok, nyugi, úton vagyunk, az a lényeg.

2017.01.28. 14:30 Krabi reptér

Kiszállunk a kisbuszból, az apró repülőtéren rengeteg az ember. Azt sem tudjuk hol vagyunk. Kis kérdezősködés után beállunk egy sorba, végigvárjuk, akkor gyanús lesz, hogy ez nem a mienk, újabb kérdés, ja a mi cégünk a másik terminálban van. Szuper, akkor miért irányítottak ide vajon? Mindegy, másik terminálban lassabban mennek a dolgok, megvannak a papírok, a kis hölgy mondja egy órát késik a gép. Az most pont kapóra jön, nem kell annyira kapkodni és még így is marad időnk a csatlakozáshoz.

2017.01.28. 18:00 Bangkok

Egész jó időben szállunk le, a kifutóról begurulva megcsodáljuk a bangkoki reptér méretét, hát nem kicsi, de a gépünk az A320-as, na az igen, látva a pihenő nemzetközi vasmadarakat. A Bangkok Air a reklámokban is azt állítja magáról, hogy olcsó, de egy belföldi járatnak a fapados kiváló. A Ryanair tanulhatna tőle üzletpolitikát, mert a melegétel is benne volt az árban pl.

2017.01.28. 19:00 Bangkok

Na most van időnk megcsodálni ezt a monstrum épületkomplexumot, nem csak végigrohanjuk. Kicsi vásárlás, aztán irány a kapu, ahol már millió ember vár rajtunk kívül a dubai-i gépre. Nem egyszerű a beszállás pont emiatt, de bent vagyunk, s időben tudunk indulni, ami jó hír.

2017.01.29. 00:30 Dubai

Leszálltunk, a kb. két óra érdekes lesz, hisz elhagytam idefele Ancsi kabátját a bankkártyájával, de a reptér oldala hitvány, emailre nem válaszoltak, irány az első információspult. Az emberünk mondja nyomtat új beszállókártyákat, mert ki kell mennünk hozzá ide meg oda. OK. Mielőtt felszállunk a metróra, azért csak megkérdezünk egy másik bennfentest jófele megyünk-e, persze, de mit keresünk? Elmondjuk, azonnal tudják miről van szó, egy telefon és nyugodjunk meg, odahozzák a kapuhoz, minden ok, majd az útlevelünket lefénymásollják csak. A kapuhoz érve bemondjuk a hivatkozási számot, ok, mindjárt hozzák, hisz a talált tárgyak osztálya odébb van, de akkor így hogy veszünk vásárfiát? Ancsi marad, én körberohanom a repteret épkézláb vicikvacakokért, ami jópofa bögrékben testesült meg, nem is drágán. Mire loholva visszaérek megvan a cucc is, irány a gép! Időben elindulunk, minden rendben végig az úton.

2017.01.29. 07:00 London

Pontosan leszállunk, rövidnadrág kicsit kevés a téli Angliában, de kemény vagyok, Ancsi a reptéren felöltözött előrelátóan azért. Az első busszal robogunk is a parkolóba, ahol a kocsi nem nyílik. Meg se makkan, akksi lemerült. Még jó hogy van porta, beszélek az emberrel mi a helyzet, semmi gond, hívja a sárgAAngyalt. Hozzáteszem neki, valami olcsó félét hívjon, azt mondja, ne aggódjak, ingyenes. Na mondom tök jó, 20 perc múlva itt van. Amiből lett is egy óra, de nem gond, ez a nap erre van szánva. Megjön, nem mi vagyunk az egyetlenek, pikk-pakk bebikázza a zsebakksijáról, mint kiderült egy belső lámpa szívta le. Ez van.

2017.01.29. 12:00 Bristol

Röpke három órával később már Bristol belvárosában araszolunk a szokásos vasárnapi bevásárlohullámban Bálint felé a lakáskulcsért.

2017.01.29. 12:30 Portishead

Végre ismét harminc óra utazás után itthon vagyunk a kiskutyáknál, nagyon örültek nekünk két hét után a kis csumpik. 

2017.01.29 13:00 Portishead

Beestem az ágyba és másnap reggelig aludtam. 

Megosztás a facebookon